Coco Loco: Csak én voltam szerelmes |
||
Rég elmentél már és elfeledtél engem, de én mozdulatlan várlak, fényképed kezemben. Itt nem változott semmi, mindent úgy találsz, mint régen. - Ha egyszer visszajönnél! - Még él benned reményem. A várost és az utcát, a házam megtalálod. Itt nem múlnak a percek, az idő elvarázsolt. A tegnap él a mában, míg a kis szobámban várlak, hogy betoppanj még egyszer, s én karjaimba zárlak. De túl messze mentél, s én túl sok, amit kérek, hogy visszatérj hozzám, hogy együtt legyünk végleg. Én égtem csak érted, te voltál a hűtlen. Nem gondoltam rá: csak én voltam szerelmes... A várost és az utcát, a házam megtalálod. Itt nem múlnak a percek, az idő elvarázsolt. A tegnap él a mában, míg a kis szobámban várlak, hogy betoppanj még egyszer, s én karjaimba zárlak. De túl messze mentél, s én túl sok, amit kérek, hogy visszatérj hozzám, hogy együtt legyünk végleg. Én égtem csak érted, te voltál a hűtlen. Nem gondoltam rá: csak én voltam szerelmes... Nem gondoltam rá: csak én voltam szerelmes... Nem gondoltam rá... Nem gondoltam rá: csak én voltam szerelmes... Nem gondoltam rá... De túl messze mentél, s én túl sok, amit kérek, hogy visszatérj hozzám, hogy együtt legyünk végleg. Én égtem csak érted, te voltál a hűtlen. Nem gondoltam rá: csak én voltam szerelmes... |
||